Évről évre egyre több fesztivált szerveznek hazánkban. A hatalmas felhozatalból választva, egyesületünk idén két fesztiválon is részt vett. A kedves olvasó kérdezhetné, hogyan kerül egy környezetvédelmi szervezet egy-egy zenei fesztiválra. Mivel egyesületünk célja, hogy minél több embert érjünk el a zöld gondolatokkal, teljesen logikusnak tűnik, hogy a legnagyobb embersűrűségű helyre igyekezzünk. Ez az embersűrűség akkor is hasznos számunkra, hogyha a fesztiválokon résztvevő fiatalok nagyobbik része kellemesen bódult állapotban csak a sörcsapolók közötti legrövidebb távolság kiszámítását tartja legfontosabb szellemi kihívásának. Ez utóbbi ismeret birtokában a Hegyalja fesztiválon sátrunkat közvetlenül egy sörsátor mellé telepítettük. Bár ez talán fordítva történt, talán a zöldsátor hatalmas forgalma késztette a szervezőket, hogy sátrunk mellé sörsátrat telepítsen. Az eredmény szempontjából ez végül is mindegy, lényeg hogy kellemes szimbiózisban élt a két létesítmény. Az előadásokat csendesen, vagy kevésbé csendesen söröző fiatalok hallgatták, esetenként igen nagy számban. Voltak népszerűbb témák, mint például Arady Csaba és a Hortobágyi Nemzeti park, vagy Faludy Gyuri Bácsi. A politikusainkra valahogy kevésbé voltak kíváncsiak a fiatalok. A zöld sátor azonban nem csak előadások miatt volt érdekes, a sátor mellett civil udvart állítottunk fel, és innen – egy szalmabálából épített stúdióból – szólt a fesztivál rádiója is. A civil udvaron egész nap találhattak a fiatalok hasznos programokat, a bögrefestéstől a zsebpecázásig.
A sok-sok pozitív élmény ellenére többször megkérdőjeleződik benne mit is keresünk mi egy-egy ilyen fesztiválon. Mert bármilyen nemes szándékkal is indulnak ezek a kezdeményezések, a magasabb rendű célt sokszorosan felül múlja a sör és üdítőgyárak versenye, a dohánycégek cseppet sem szolid reklámja. És a mindet elöntő szemét, hiszen a fesztiválok az eldobó kultúra mintapéldái. Üveges terméket biztonsági, míg elmosható poharakat egészségügyi indokokkal nem használnak. A valódi okok természetesen pénzügyi eredetűek, a szervezők számára a műanyag pohárban csapolt sör – kis képzavarral élve – az aranytojást tojó tyúk. Mindig bízom benne, hogy jövőre másképpen lesz, de ehhez nem elsősorban a szervezők jóindulata, hanem a törvényi szabályozás – lásd termékdíj – változása lenne hatással.
