... avagy miért is indítottuk ezt a blogot?
Keseregnek az emberek, mert kivágják a fákat, felszántják a Natura 2000-es területeket, megszűntetik a környezetvédelmi szervezetek támogatását, sorolhatnám a problémákat. Felelős a kormányzat, a befektető, az EU, az erdészet. Sajnos úgy tűnik, mi zöldek nem tehetünk semmit. Úgy tűnik, keresztülgázolnak rajtunk. Feltesszük-e e kérdést, hogy miért? Hiszen sok a jó szakember, ügyesen és hatékonyan dolgozunk és elég jó a környezetvédők között az együttműködés. Mégis mi hát a probléma? Számomra egyre inkább úgy tűnik, hogy minden problémák gyökre a csekély társadalmi támogatottságunkból fakad.
Azok a célok, melyet egy kevéssé radikális zöld megfogalmaz, a többség számára elfogadhatóak, sőt szimpatikusak.Ennek ellenére nem tudunk komoly tömegbázist magunk mögött. Nincsenek mozgósítható tömegek, az emberek nem igazán tudják, hogy mit is csinálunk, és nem igazán tudják, hogy mivel foglalkozunk. Persze ebben az egyéni embereknek is van felelőssége, hiszen nem divat a részvétel a közügyekben, sőt nem divat a gondolkodás.Több esetben azonban ha érdeklődnek, ha rész akarnak venni valamiben akkor sincs sok esélyük. Ennek persze nem szándékos elzárkózás az oka. Hiszen szinte minden zöld szervezet nyitottan működik, részt lehet venni a munkában, meg lehet ismerni minden dokumentumot, lehetőség van a társadalmi részvételre. A probléma talán ott van, hogy egy-egy szervezet munkatársai hatalmas mennyiségű munkát végeznek, melyek követésére egy-egy átlag önkéntesnek nem lehet energiája. Nekünk zöldeknek nem elég nyitottnak lenni, dolgoznunk kell azért, hogy támogatókat szerezzünk. Persze a többség érdektelenségét látva ez nehezen megy. A potenciális résztvevők többsége, pedig nem érdeklődik, így hiába valónak tűnik a zöldek összes tevékenysége a támogatók megnyerésére. Ez egyelőre 22 csapdájának tűnik.
A Via-Viridis Zöld Út Egyesület is kísérletet tesz ennek a problémának a megoldására. Egyelőre ezzel a bloggal, de hamarosan több új tevékenységgel jelentkezünk.
