Ki tudja kitalálni mi a legjellemzőbb március hónapra kis hazánkban? Nyílik az ibolya? Énekelnek a cinegék? Ez mind igaz, de a tavasz e jeleit elhomályosítja a mindent elborító füst: éget a magyar. Égeti a rézsűt, a gyepet, a nádast, a nyesedéket, a szemetet. Mindegy csak égjen. Hogy meg lehet fulladni a füsttől, hogy a legszebb ligetek is áldozatul esnek a tűznek, hogy a korán fészkelő madarak tojásai is a lángok martalékává válik, nem igazán érdekel senkit.
Hogy alakult ki ez a szokás? Ez már a ködös múltba vész. „Már a nagyapám is égette a gazt” hallhatjuk a legkényelmesebb választ. De mi is az oka az égetési mániának? A legtöbben a gaz és a gyomok eltüntetésének céljából égetnek. Az ok tehát a rend és tisztaság szeretete? Hát kétlem. Mert hát az alpesi gyepeken igen ritkán égetnek, és mégis gondozottabbnak tűnik a táj. Meg ha a tisztaságról lenne szó, akkor a porták közvetlen környéke is rendben lenne. De nincs…
Talán valami ésszerű magyarázata van? Így lehet legjobban irtani a kártevőket? Védekezni a gyomok ellen? Szerényes ökológiai ismereteim szerint, így csak azt lehet megakadályozni, hogy kialakuljon egy stabil ökológiai rendszer. Az égetéshez hozzájárul természetesen a tudatlanság is. Hiszen nyugodtan lehetne komposztálni is a szerves anyagot, de erről még a vidékiek sem sokat tudnak. A logikus gondolkodás képessége is hiányzik, hiszen égetik a kertben a néha karvastagságú nyesedéket, és közben fizetik a havi 30 ezer forintos gázszámlát.
De véleményem szerint a valós magyarázat a lustaság, hisz ha ég a határ akkor nem kell kaszálni, ha elég a rőzse nem kell összevágni. De hát ismerjük a mondást, a rest kétszer fárad.
