Már megint meg lettünk etetve. Sűrűn hallani élelmiszerbiztonsági problémákról. Romlott a hús, lejárt a szavatosság, terjed a madárinfluenza, esetleg száj és körömfájás miatt ne együnk marhahúst. Mindezek mellett mi környezetvédők sokszor hallattuk a hangunkat azok a bizonyos adalékanyagok miatt. Az adalékanyagok, bár sok könyv, cikk megjelent, eddig nem kerültek a figyelem középpontjába.
De most itt a dioxinnak szennyezett guar-gumi. Én is rögtön óvatosabban figyeltem a gyerekkorom óta kedvenc krémtúró összetevőit. Mire világított rá az ügy? Nincsenek renden a jelölések, én, mint környezettudatos vásárló, hiába nézem a címkéket, az esetek legnagyobb részében, nem tudom megfejteni, hogy mit is tartalmaz a termék.
Az ügy rögtön felveti az állam felelősségét is.
A kormányzati képviselői bár nagy vehemenciával ugrottak neki a vizsgálatoknak, de máris nyugtatgattak minket. Nem kell félni, a határérték feletti dioxin is nagyon kevés: több száz kilót kell megenni egy-egy termékből, hogy mérgező legyen. Persze, hogy más formában mennyi dioxin kerül a szervezetünkbe, azt vajon honnan tudja a kormányszóvivő? Például barátaink kedvenc szórakozása, égessük el a pvc-ből készült palackot a tábortűznél…
De a hivatalok megtesznek mindent, ami szennyezett azt bevonják. Persze arról nem számoltak be, hogy milyen terméket vettel le a polcokról, csak egy honlap bonyolult excel táblázatából tudja kisilabizálni a fogyasztó, hogy vásárolt-e esetleg korábban ilyen terméket.
Nincs egy rendes szégyenfal, nincsenek messzire ható szankciók, csak a bizonytalanság. Vajon mit ettünk már meg megint.
Megoldás? Aktív, környezet tudatos vásárlás. Nézzük meg fránya címkét, zaklassuk az eladókat, és a gyártókat. És persze bízzunk abban, hogy a kormányzat egyszer tényleg hatékonyan fellép a gazdasági szereplőkkel szemben.
