Via viridis - Zöld utakon!

A Budapest Bike Maffia (BBM) Magyarország egyik legdinamikusabb növekvő civil szervezete, melyet fiatal kerékpárosok hívtak életre 2011 karácsonyán. A szerveződés olyan civilekből áll, akik innovatív módon végeznek közvetlen segítő munkát az arra rászorulóknak. A támogatott célcsoport, a megvalósított akciók sokszínűek, így aki békésen, erőszakmentesen szeretne segíteni, csatlakozhat szerveződésünkhöz. A közvetlen támogatásnyújtás mellett felvállalt szerepe a szervezetnek utat mutatni az egymásra figyelés, az empatikusabb magatartás és egy közös, élhetőbb világkép felé. Célunk a szemléletformálás, különösen a fiatalok körében.

A BBM megalakuláskor fő cél a rászorulók számára adományok gyűjtése és kiszállítása volt.Miután az adománygyűjtés és -osztás több alkalommal lezajlott, egyre népszerűbb lett a szerveződés a biciklisek szubkultúrájában.  Gyorsan terjedt a kezdeményezés híre, a Facebook-ot használva kommunikációs csatornaként. 2014 januárjára 3500 feletti követővel, és közel 300 rendszeresen aktivizálható önkéntessel rendelkezünk.

Az eseti rendezvények, rendszeres adománygyűjtések mellett 2012 februárjától állandó helyszínen is megjelentünk : a SozialMarie díjas Szimpla Kert Háztáji Piacán minden vasárnap jelen vagyunk, a vásárlók körében élelmiszer adományokat gyűjtünk.

A közeljövő egyik legfontosabb feladata az adományok raktározásának biztosítása, ennek érdekében saját közösségi tér létrehozásán dolgozunk. Terveink között szerepel szemléletformáló előadásaink rendszeresítése, melyekkel fiatalokat célzunk meg.

Most indul a"Válassz egy családot te is" (Vacsi) program, amely a működési tapasztalatok alapján fejlődik. A Vacsi szervesen kapcsolódik a Piacon már több mint egy éve működő adománygyűjtéshez. Ennek keretében az adományozó választhat, melyik családot szeretné rendszeresen támogatni.  Mindez átlátható módon történik és követhető a felajánlások útja.

Várjuk a csatlakozókat és támogatókat:

www.bbm.hu

https://www.facebook.com/budapestbikemaffia?fref=ts

Miért is merül fel a kérdés? Sokan kérdőjelezik meg az egyesületek hasznosságát, esetleg becsületességét, sokan nem hisznek az állampolgári részvétel fontosságában, de sokan csak alapkérdésekkel nincsenek tisztában. 

Hasznos-e egy-egy civil szervezet?

Könnyű egyértelmű igent választ adni a kérdésre: a civil szervezetek új dolgokat teremtenek, megvizsgálnak és megpróbálnak megoldani problémákat, embereket aktivizálnak. Közgazdász szemmel nézve, növelik a foglalkoztatást, és a GDP.

De mi a valóság? 

Sokféle civil szervezet van. Hiszen beszélhetünk társadalmilag igen fontos nagy szervezetekről, mint a Vöröskereszt, vagy éppen a Gyermekrák Alapítvány, de ugyanakkor civil szervezet a kaktuszgyűjtők baráti köre, vagy éppen a kerületi nyugdíjasklub. És persze itt vagyunk mi zöldek.  A sokféleséget nézve elég nehezebb a hasznosság kérdésére választ adni. Egyes szervezetek valós társadalmi szükségletekre reagálnak, mások új szükségleteket teremtenek ki, vagy csak saját magukat elégítik ki. És vannak olyanok, is akik egy-egy kisebbség érdekeit védik szemben a nagy többség esetleg érdekével. Sokszor a zöldeket is ebbe a csoportba sorolják bele, de ez egy másik cikk témája lenne.  Jogos a kérés, hogy mondjak példákat is az előbbi csoportosításra, hiszen lehet, hogy csak az én szubjektív megítélésem alapján teszek különbséget szervezetek között.Tény hogy egyéni érdeklődéstől függően máshogy értékelünk egy-egy szervezetet, de az is biztos, hogy egy a gyermekek étkeztetésért, vagy a hajléktalanok ellátásáért dolgozók a legtöbb ember számára társadalmilag hasznos célét dolgoznak. Vannak azonban más területek: akik azon munkálkodnak, hogy legyen vízilabda csapat egy kisvárosban vagy, hogy egy kisfalú világzenei hatalommá, ez már bizony sok ember számára haszontalan feladatnak tűnnek, hiszen ezek hiányában még nyugodtan élhetnénk. Akik így gondolják, azok aztán végkép elgondolkodnak azon, hogy kell-e a közösségeknek, az államnak, az önkormányzatoknak anyagilag támogatni a nyugdíjasklubbot? Vagy szüksége van-e arra a városvédő csoportra, amely azon dolgozik, hogy egy nemzetgazdaságilag hasznos építőipari beruházás ne valósuljon meg, vagy fordítva, megengedhetjük-e, hogy civil szervezetként azon dolgozzanak érdekcsoportok, hogy egy természeti és társadalmilag káros beruházás megvalósuljon. Ezekről a józanul gondolkodó emberek belátják, részei egy működő demokráciának.Egyszerűbben szólva: civil szervezetet alapítani alapvető rész a szabadságjogainknak. Ha kritikusak is kívánunk lenni, akkor is csak egy kérdés merülhet fel bennünk, hogy jó helyre folynak-e e pénzek és energiák.  És itt már az értékek, és a gazdasági racionalitások mezejére vezetünk. Hiszen ha nagy a zsírosbödön, akkor jut a kortárs kultúrára is, ha kicsi, akkor az alkotmányos jogok biztosítása is problémákat okoz.

Jó helyre mennek-e a támogatások?

A közvélemény szemében a civil szervezetek, alapítványok nagy pénzelnyelők. A pályázat szó hazánkban, bizony szitokszónak számít.Mindig az egyetemista csoporttársaim jutnak eszembe, akik szerint csak írtok egy jó pályázatot és már nem is kell dolgozni.… A szervezetek hasznosságának megítélése tehát sok esetben ízlés kérdése.  Az állami támogatások, pályázatok viszont túlmutatnak az egyedi preferenciáinkon. A támogatók (állam, EU), hosszú tervezési és egyeztetési folyamat során kellene, hogy kiválasszák azokat a témákat, melyek össztársadalmi szempontból a legfontosabbak. A pályázóknak pedig komoly garanciák mellett kellene a támogatott projekteket megvalósítani. Hogy miért a feltételes mód, azt sajnos senkinek sem kell megmagyarázni.

Az ember időnként érezheti úgy, hogy érdemes lenne valami hasznosat tenni az életben. Talán, mert halálra unja a tévézést, talán, mert nem motiválja a munkája, talán hogy az unokáinak el tudja majd mondani, hogy nem csak kukorica konzerveket válogatott egész életében. Nem mindig kell komoly elhatározás, néha észre sem veszi az ember és máris önkéntes.   Hiszen gyakran előfordul, hogy idegesítenek bizonyos dolgok és fogjuk magunkat és megcsináljuk.Néha persze összetettebb dolgok is lázba hozhatnak bennünket, és máris benne vagyunk nyakig az önkéntes munkában: senki sem szervez Belga koncertet a városban, na nosza rajta máris tehetünk valamit.Hasonlóan nagyon sok önkéntességen alapuló civil szervezet jött már létre. Lokátor állomást építenek a védett területre? Na, majd mi teszünk róla, hogy egy életre elmenjen tőle a kedvük. A fenti nemes célok mellett, fontos indoka lehet az önkéntességnek, hogy egy jó közösségnek lehet az ember tagja. A párt kereső fiataloktól az estéket egyedül töltő középkorúakig hirtelen mindenki új emberek és új kapcsolatok között találhatja magát. És mivel az egész önkéntesen zajlik (mint a nevében is benne van) maga választja az ember a társaságát, szemben például a munkahelyével. Ha nem tetszik a stílus, a hangulat vagy a téma, könnyedén léphet tovább.

Persze az önkéntesmunka sok-sok ember számára közvetlen előnyöket tartogat. Sok mindent meg tud tanulni az ember, például szemetet szedni…De pályázatot írni, vagy önkéntesként Angliában dolgozva angolul is.

Egy-egy komolyabb civil szervezetben elvégzett önkéntesmunka jól nézhet ki az önéletrajzban. Egyre több munkahelyen értékelik a társadalmi aktivitást, sőt több éves önkéntesmunkát felmutatva egy pályakezdőről még azt is elhiszik, hogy már van tapasztalata a munkavégzésben.

Persze a civilszervezetek is elképzelhetőek mint rendes fizetett munkahelyek. Ezáltal önkéntesként dolgozva meg tudjuk esetleg saját státuszinkat is alapozni. Azaz addig dolgozunk ingyen, hogy a végén még fizetést is kaphatunk (inkább szerezhetünk magunknak). De vigyázat, amin ez megtörténik, már nem vagyunk tovább önkéntesek, hirtelen az egész munkahellyé változik!

A Via Viridis Zöld Út Egyesület célja a globalizálódó világunk jelenségeinek megismerése, ismertetése. A világ egységének és sokféleségének természeti, gazdasági, társadalmi és kulturális értékeinek megőrzése, ez irányú tudás bővítése, a felelősségtudat felébresztésével egy élhetőbb társadalmi- és természeti környezet kialakítása.

Az egyesület 2006-ban kezdte meg működését. Az egyesületünk célja a globalizálódó világunk jelenségeinek megismerése, ismertetése. 

A szervezetünk legnagyobb erőssége, a szakmai kapcsolatrendszere és a lelkes jó hangulatú önkéntes gárda. Munkatársaink több évre visszanyúló civil tapasztalatainak nyomán olyan programok valósultak meg, melyek hosszú távon a teljes hazai civil közösség kapacitását növelhetik.

A szervezetünk megvalósult programjai szorosan kapcsolódnak a fiatalokhoz, fiatal felnőttekhez. Fontosnak tartjuk tehát, hogy tájékoztassuk, motiváljuk és aktivizáljuk az egyéneket a társadalom egésze érdekében. Célunk tehát a társadalom működésének javítása a jövő generációjának tájékoztatásán keresztül.

Ha egyetért munkánkkal támogassa szervezetünket adója 1%-ával, Adószámunk: 18714588-1-13

Föld Rt

A fokozódó globalizáció olyan új, átfogó, integrált gazdasági egységet hoz létre, amely az eddigiekhez képest egészen más módon viszonyul a tőkéhez, a munkához, a fogyasztói piacokhoz és a nemzeti kormányokhoz.

Globális elme

A digitális kommunikáció, a világháló és a számítógépes forradalom által olyan agyközpont jön létre, amely emberek millióinak érzéseit és gondolatait köti össze intelligens gépekkel, robotokkal, mindenhol jelen lévő érzékelőkkel és adatbázisokkal.

Hatalmi átrendeződés

Az elmúlt ötszáz évben soha nem tapasztalt módon alakul át a globális politikai, gazdasági és katonai erőegyensúly: az amerikai hegemónia egy többpólusú hatalmi középpont, a nemzetállamok a magánszféra, a politikai rendszerek a piac felé tolódnak el.

Túlnövekedés

A gazdaság elromlott iránytűje vészesen rossz irányba, a fogyasztás, a környezetszennyezés fenntarthatatlan növekedéséhez, valamint a termőtalaj, a vízkészletek és az élővilág kimerítéséhez vezet.

Újraértelmezett élet és halál

A genomikai, biotechnológiai, az ideg-, valamint az élettudományi forradalmak drasztikus hatást gyakorolnak az orvostudományra, a mezőgazdaságra és a molekuláris tudományokra, még az evolúció is emberi irányítás alá kerül.

Kiéleződött helyzet

Az energiarendszerek, a mezőgazdaság, a közlekedés és az építőipar forradalmi átalakulásával együtt az emberi civilizáció és a Föld ökoszisztémái közötti kapcsolat radikálisan megbomlik.

A fenntartható fejlődés fogalmát a XX. század utolsó harmadában sokan próbálták megadni. Számos tudós, közgazdász, jogász és más szakember foglalkozott a témával. Számukra a fogalom természetszerűleg mást és mást jelent, így mivel több értelmezés is napvilágot látott, a definíció nehézkes megformálása helyett érdemes inkább azokkal a – környezetvédelemmel kapcsolatos – elvekkel és követelményekkel foglalkozni, amelyek az 1970-es évektől kezdve kezdtek kikristályosodni. A kikristályosodás egy állandóan változó folyamatot feltételez, melyet új szempontok hívtak és hívnak életre a mai napig is. A folyamat történeti áttekintése jelentős tudósok nevével fémjelzett, mely tudósok közös jellemzője, hogy valamely nemzetközi vagy nonprofit szervezet keretében kezdték el és fejtették ki munkásságukat az elmúlt 40 évben.

Dennis L. Meadows szerzőtársaival az 1970-es évek elején a Római Klub megbízásából kidolgozott egy olyan globális számítógépes modellt, mely a gazdaság – azaz mai szóhasználattal élve a fenntarthatóság – növekedését és az ezzel együtt járó kockázatokat, következményeket elemezte. Tették ezt azért, mert erre az időszakra világossá vált, hogy a II. világháború után intenzív fejlődésnek induló tudományos technikai forradalom az ipar, a mezőgazdaság, a környezet és így az ember életére is negatív hatást gyakorol szerte a világon. Művükben, A növekedés határai c. „próféciájukban” az inkább pesszimista, mint optimista előrejelzés ma is egzaktnak számít, így mérföldkő a környezetvédelemmel kapcsolatos szakirodalomban.

Egy blogban általában aktuális dologról kellene írni. Sajnos egy téma, a klímaváltozás mindig aktuális. De vajon zavarja-e az embereket, az időjárás szemmel látható változása? Hiszen most télen, kevesebbet kell fizetni a fűtésért, könnyebb a közlekedés, nem kátyúsodnak az utak, lehet biciklivel járni, és persze nem fázunk annyira. Persze sokan hiányolják a havat, a téli mókákat, de ismerjük el a hétköznapokon jól jön nekünk, hogy nem tombolnak a mínuszok.

Persze egyre többen gondolnak bele, hogy ez így nem jól van, hogy meglesz ennek a böjtje. A legnagyobb aggodalom hogy jönnek majd a hidegek márciusban, áprilisban.

Ez előfordulhat, de sokkal komolyabb veszély, hogy nagyobbak lesznek az árvizek, nem fognak úgy teremni a terményeink, új kártevők jelennek meg. Földünk egyes területeit elöntik a tengerek, éhezők, menekültek árasztják el Európát. Vagy éppen mi válunk éhezőkké?  Tehát nem lehet elmenni a káros következmények mellett.

Azon túl tegyük fel, hogy elismerjük, hogy a klímaváltozás, egy létező és rossz dolog, sajnos nem következik egyből, hogy azt is elismerjük, hogy ezért az ember a felelős. Ennek az ügynek, azaz a felelősség elkenésének az élharcosai az amerikaiak, vagyis egy pár, az amerikai kormány által is támogatott kutatóintézet. Hétről, hétre felbukkan a hír, hogy újabb tudósok bizonyították, hogy a melegedés egy természetes folyamat. Szerencsére könnyen átlátunk a szitán. Az amerikai gazdaságpolitika fél attól, hogy a co2 kibocsátás csökkentése versenyhátrányt okozna a világpiacon. Így mindent megtesznek, hogy kibújjanak a szigorítások alól, teszik ezt akár tudományos eredmények meghamisítása, vagy legalábbis furcsa értelmezésének árán.

Mindezek után az utolsó kérdés, mely minden környezeti ügy esetén visszaköszön. Hol függ össze ez az egyes emberek tevékenységével. Hiszen ha sokan félnek is a klímaváltozástól, elismerik hogy ez egy létező probléma, sőt azt is tudják, hogy ezért az emberek kibocsátása a felelős továbbra is beülnek reggelente az autóba.

Ki tudja kitalálni mi a legjellemzőbb március hónapra kis hazánkban? Nyílik az ibolya? Énekelnek a cinegék? Ez mind igaz, de a tavasz e jeleit elhomályosítja a mindent elborító füst: éget a magyar. Égeti a rézsűt, a gyepet, a nádast, a nyesedéket, a szemetet. Mindegy csak égjen. Hogy meg lehet fulladni a füsttől, hogy a legszebb ligetek is áldozatul esnek a tűznek, hogy a korán fészkelő madarak tojásai is a lángok martalékává válik, nem igazán érdekel senkit.

Hogy alakult ki ez a szokás? Ez már a ködös múltba vész. „Már a nagyapám is égette a gazt” hallhatjuk a legkényelmesebb választ. De mi is az oka az égetési mániának? A legtöbben a gaz és a gyomok eltüntetésének céljából égetnek. Az ok tehát a rend és tisztaság szeretete? Hát kétlem. Mert hát az alpesi gyepeken igen ritkán égetnek, és mégis gondozottabbnak tűnik a táj. Meg ha a tisztaságról lenne szó, akkor a porták közvetlen környéke is rendben lenne. De nincs…

Talán valami ésszerű magyarázata van? Így lehet legjobban irtani a kártevőket? Védekezni a gyomok ellen? Szerényes ökológiai ismereteim szerint, így csak azt lehet megakadályozni, hogy kialakuljon egy stabil ökológiai rendszer. Az égetéshez hozzájárul természetesen a tudatlanság is. Hiszen nyugodtan lehetne komposztálni is a szerves anyagot, de erről még a vidékiek sem sokat tudnak. A logikus gondolkodás képessége is hiányzik, hiszen égetik a kertben a néha karvastagságú nyesedéket, és közben fizetik a havi 30 ezer forintos gázszámlát.

De véleményem szerint a valós magyarázat a lustaság, hisz ha ég a határ akkor nem kell kaszálni, ha elég a rőzse nem kell összevágni. De hát ismerjük a mondást, a rest kétszer fárad.